Történeti áttekintés

A műszaki biztonsági szakma 2004-ben ünnepelte az első kazán-biztonsági rendelet kiadásának 150 éves évfordulóját. Ennek alkalmából a Magyar Műszaki Biztonsági Hivatal egy kis füzetet jelentetett meg a magyarországi műszaki biztonsági állami felügyeleti tevékenység kialakulásáról. Az alábbi összeállítás e kiadvány felhasználásával készült.

A műszaki biztonsági felügyelet kialakulása és fejlődése

Az ipari forradalom XVIII. századi kezdetei idején a Habsburg-monarchia viszonylag kevés iparral rendelkezett. A birodalom gazdaságának alapját a latifundiumok képezték, a meglévő ipar manufakturális jellegű és a világkereskedelemben való részesedése csekély volt. Európának ezen a részén az ipar fejlődése csak a XIX. század első felében indult meg. Európa nyugati, fejlett tengeri hajózással és gyarmat-birodalommal rendelkező országaiban ekkor már a gőzgépeket, mint korában ismeretlen kapacitású energia átalakító berendezéseket ekkor már nem csak helyhez kötött erőgépként, hanem mobil változatiban is elterjedten alkalmazták a hajókon, vasúton, a mezőgazdaságban. A vázolt fejlődésbeni eltérésre jellemző, hogy a Monarchiában a XIX. század elején még csak egyetlen gőzgép volt, azonban a növekedés megindulása után 1841-ben már több mint 230 db, 1852-ben pedig 670 db működött.

Az energiahordozó (szén, fa, stb.) eltüzelésével nyert hő a kazánban a vizet gőzzé alakítja, amit a gőzgép mechanikai energiává alakít, ami gépeket hajt. Az így nyerhető hajtóerő messze meghaladja az addig alkalmazott energiaforrások lehetőségeit, ráadásul ilyen rendszer bárhova telepíthető. Az ebben a folyamatban alkalmazott energia sűrűségében és nagyságában (teljesítményében) azonban veszély rejlik, ha ez az energia gyorsan, szabályozatlanul szabadul fel. Ez történik abban az esetben, ha a kazán valamilyen ok miatt megsérül, felrobban. A kezdeti időszakban a kazánrobbanások sok emberéletet követeltek és súlyos anyagi károkat okoztak.

A balesetek alapvetően a kor technikai lehetőségeire és a korabeli műszaki ismeretek szintjére, valamint a magatartási szabályok, kezelési utasítások be nem tartására voltak visszavezethetők.

A kazánok számának gyors növekedésével a balesetek gyakorisága is nőtt, ami egyre sürgetőbbé tette a kazánok méretezésére, szerkezetére és felszerelésére vonatkozó előírások kiadását. 1817-től kezdődően jelentek meg kazánügyekben császári parancsok, az első átfogó rendelkezés az 1843. november 25-én az Ausztria területére vonatkozó, Bécsben kiadott, 15 §-ból álló rendelet és a hozzá kapcsolódó „Kazán utasítás” volt.

Magyarország területére vonatkozó első, a kazán-rendelet az 1853. február 5.-én kelt 3049 sz. „Hírdetés, amelyben ideiglenesen a mindenféle gőzkatlanok használatánál megtartandó biztonléti szabályrendeletek tétetnek közzé Ő cs. k. Főhercegségétől, Magyarország hadi és polgári kormányzójától Albrecht főherczegtől, a lovasság vezérétől”.

Az 1853. február 5-i ideiglenes szabályozást az 1853. november 25-i „legfelsőbb határozvány”, majd az 1854. február 11-i Kereskedelmi miniszteri, a Belügyi minisztériummal és a legfőbb rendőri hatósággal egyetértőleg kiadott 4137 sz – 29 §-t tartalmazó – rendelet követte (közzétéve 1854. évi Orsz. Kormány lap V. dar 51. sz-ban).

A rendeletek két nyelven (magyar-német), tükörformában jelentek meg. A rendelet a gőzkazánok használatba vétel előtti es időszakos ellenőrzését rendeli el szakértő bizottmány által és előírja, hogy a mulasztókat a hatóságnál fel kell jelenteni. A bizottmány egy rendőri és egy „műértő” hivatalnokból állt. A büntetés a „Büntető törvénykönyv” szabálya szerint történt. A gőzkazán kezelését csak szakképzett, vizsgázott személy végezhette.

Ezek a rendeletek alapozták meg a veszélyes berendezések, elsőként a kazánok, tervezését, gyártását, vizsgálatait és hatósági felügyeletét. Innen eredeztethető a magyar műszaki biztonsági hatósági felügyelet története.

A történet folytatódik

Az ipar gyors fejlődése szükségessé tette a munkaügyek és a gyárak működésével kapcsolatos további szabályozást.

1867-ben a Kazánfelügyeletet a Belügyminisztériumtól a Közmunka és Közlekedési Miniszterhez teszik át.

1872. évi VIII. Törvény-czik az 1872. február 27-én közzétett „Ipari törvény”, amely ipari üzemek munkaügyi, munkavédelmi, biztonságtechnikai és eljárási szabályairól szól. Ezzel a gőzkazánok használatbavételét az iparhatóság engedélyéhez kötötték. A gőzkazánok időszakos vizsgálata előbb félévente, majd 5 évente végzendő és a kazán gépészekkel, illetve fűtőkkel szembeni követelmények is fejlődnek.

1884. évi XVII. Törvény-czik 1884. május 18-án új Ipar törvényt jelentetett meg.

1886. november 2-án a KKM 22,790 rendelete 1887. január 1-jei hatályba lépéssel új „Kazánügyi kormány rendeletet” léptetett hatályba az eljárások szabályozására, felváltva az 1854. évi kazánügyi szabályzatot. A rendelet ellen vétők „kazánrendőrségi kihágást” követnek el. A használatba vételi és időszakos vizsgálaton a miniszter által kinevezett biztos és a rendőrség képviselője vesz részt.

1893. évi XXVIII. Törvény-czik (1893. december 11-én) az ipari és gyári alkalmazottaknak baleset elleni védelméről és az iparfelügyelőkről szóló szabályokat tartalmazza, a munkavédelem kérdéseinek első magyarországi törvényi szintű szabályozásaként. Végrehajtási utasítását a KKM 13.469 számú (1894. február 25-i) rendelete szabályozta. A törvénnyel és végrehajtási rendeletével létrejött az „Iparfelügyelet”.

1898-ban a 77565. KM sz. utasítás a kazánvizsgáló biztosokat közvetlenül a miniszter rendelt, hivatalos bélyegző használatára jogosult hatósági személynek minősítette az országot kazánbiztosi kerületekre osztotta. Ezzel bevezette a területi illetékesség hatósági rendszerét.

1901-ben a Kereskedelmi Miniszter 17.001 sz. utasításával az iparfelügyeletet és a kazánvizsgálati szolgálatot egyesítették és a feladataikat, eljárásaikat az „Utasításban” újraszabályozták, integrálva a szabályzatokat.

A rendelettel az Iparfelügyelet hatáskörébe került

• az építésfelügyelet,

• a kazánfelügyelet,

• a munkaügy,

• a munkásvédelem,

• és a közegészségügy.

Az ekkor létrehozott Iparfelügyelet lényegében változatlanul működött 1949-ig. Az első világháború kitörése előtt Magyarország 41 iparfelügyelői kerületében 72 kazánbiztos működött. A kazánok száma meghaladta a 35 ezret (a gőzmozdonyok és hajók nélkül), amiből csaknem 26 ezer lokomobilkazán volt.

1949-ben az iparfelügyeletet megszüntették és az Iparügyi Miniszter 27.800/1949(90) sz. rendeletével az ipari egészségvédelmet és balesetelhárítási, a munkaügyi felügyeleti, valamint a kazánvizsgálati szolgálatot újraszervezték, a 17.001/19001 KM sz. utasítás jelentős módosításával. Az ipari főfelügyelő helyébe az iparügyi miniszter lépett, a kazánvizsgálatot az Energiagazdálkodási Rt. (EGART) vette át.

Ezzel különválasztották

• a műszaki biztonság,

• a munkavédelem és munkaügy, valamint

• az egészségvédelem

felügyeleti területeit.

1951-ben a 625.326/1951 (V. 27.) B. E. M rendelettel a Kazánvizsgálati szolgálatot a Megyei Tanácsok Ipari Osztályaihoz telepítették.

1954-ben került sor az Országos Villamosenergia Felügyelet (OVILLEF) megalakítására, amely elsősorban villamosenergia- és teljesítmény-gazdálkodási feladatokra alakult, de később (1966) itt alakult meg a Villamos Biztonságtechnikai Felügyelet is,

1957-ben az 1/1957. (X. 19.) NIM rendelettel a Kazánfelügyeleti Szolgálatot áthelyezték a Hőtechnikai Kutató Intézet (HÖKI) Kazánbiztosi Osztályára. Ezzel megtörtént az 1951. évi szerencsétlen döntés revíziója, aminek következtében a kazánbiztosok száma országosan 14 főre csökkent és következménye a műszaki balesetek számának ijesztő növekedése volt.

1960-tól sorra jelentek meg a műszaki biztonságot támogató törvények, rendeletek és szabályzatok, amelyek létrehozták, illetve kijelölték az illetékes hatóságot a veszélyes berendezések és tevékenységek felügyeletére. Így a közegészség és járványügy területén a KÖJÁL, bányászat területén az OBF, a fogyasztóvédelem vonatkozásában a KERMI, villamos biztonság területén az ÁEEF és a MEEI, munkavédelmi ügyekben az OMMF és a SZOT, szabványügyekben az MSZH, mérési és hitelesítési kérdésekben az OMH tevékenykedett.

1960-ban az 1/1960. (VII. 22.) NIM rendelettel kiadták az új kazánbiztonsági szabályzatot, amely a 17.001/1901 számú kereskedelemügyi miniszteri rendelet helyébe lépett. Ugyanebben az évben megjelent a 29/1960. (VI. 7.) kormányrendelet a nyomástartó berendezések (légtartályok, kazánok, nyomástartó edények, gázpalackok, acetilénfejlesztő készülékek) hatósági felügyelet alá helyezéséről, majd a 2/1963. (IV. 18.) NIM rendelet, az „Acetiléngáz-fejlesztő Készülékek Biztonsági szabályzatának” hatálybaléptetéséről, s a 3/1965. (VII. 18.) NIM rendelet a Nyomástartó edények Biztonsági szabályzatának kiadásáról.

1966. Az energia-gazdálkodási feladatok mellett a sokrétűvé vált biztonságtechnikai felügyeleti feladatok miatt célszerűnek látszott egy új hatósági szervezet létrehozása. Ez a szervezet az Országos Villamosenergia Felügyelet átnevezésével és hatáskörének kibővítésével jött létre a 22/1969. (VI. 12.) Korm. rendelet rendelkezése alapján, Állami Energetikai és Energiabiztonságtechnikai Felügyelet (ÁEEF) néven.

1969. A gázenergiáról szóló 1969. évi VII. törvény végrehajtására kiadott 1/1977. (IV. 6.) NIM rendelet melléklete, a Gáz és Olajipari Műszaki Biztonsági Szabályzat (GOMBSZ) meghatározta a bányahatóság (OBF) és az Energiafelügyelet (ÁEEF) gáz- és olaj-biztonságtechnikai hatósági hatásköreit.

1971-ben a 2/1971. (IV. 28.) NIM rendelet a kazánok és egyéb nyomástartó berendezések hatósági felügyeletéről és új szabályzatok kiadásáról rendelkezik.

A biztonsági szabályzatokat a következő rendeletekkel adták ki:

• 4/1979. (Ill. 7.) NIM rendelet a Nyomástartó edények Biztonsági szabályzata (NYEBSZ) kiadásáról,

• 1/1980. (I. 19.) NIM rendelet a Gázpalack Biztonsági Szabályzat (GBSZ) hatályba léptetéséről,

• 4/1975. (X. 11.) NIM rendelet az Acetilénfejlesztő Készülékek Biztonsági Szabályzata hatálybaléptetéséről,

• 8/1978. (Xl. 29.) NIM rendelet a Kazánbiztonsági Szabályzat hatálybaléptetéséről.

1996. Az energia-gazdálkodási hatósági feladatok megszűnése következtében tisztán műszaki-biztonsági profilú hatósági szervezetet kellett kialakítani, figyelembe véve a közigazgatás korszerűsítését szolgáló állami rendelkezéseket is. A Műszaki Biztonsági Főfelügyelet (MBF) mint jogutód létrehozásával az ÁEEF megszűnik.

2003. Az Európai Unió jogrendszerének átvétele következtében a hatósági feladatok módosultak. A felügyelet alá tartozó berendezések gyártása és forgalomba hozatala kikerült a hatósági felügyelet alól, ugyanakkor új feladatként jelent meg e termékek piacfelügyelete és a veszélyes anyagokkal dolgozó üzemek súlyos ipari baleseteinek megelőzését szolgáló hatósági ellenőrző tevékenység. A változások követését szolgáló új hatáskör meghatározását és a szervezeti intézkedéseket a 110/2003. (VII. 24.) Korm. rendelet tartalmazta. A MBF jogutódjaként megalakult a Magyar Műszaki Biztonsági Hivatal. Feladatbővülést jelentett a veszélyes berendezések elhelyezését, védelmét elsődlegesen szolgáló sajátos építményekkel, valamint egyéb nyomvonalas létesítményekkel kapcsolatos építésügyi hatósági tevékenység fokozatos kiépülése.

A legutóbbi idők változásai

2006. január elsejével megszűnt a műszaki biztonsági hatóság szervezeti önállósága, a műszaki-biztonsági felügyeleti hatóság a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal (MKEH) részévé vált. 2007-től ugyancsak az MKEH szervezeti keretei között működik a korábbi Országos Mérésügyi Hivatal.

2011. januárjától a területi mérésügyi és műszaki biztonsági hatóságok a fővárosi és megyei kormányhivatalok szakigazgatási szerveiként működnek tovább, s végzik a műszaki biztonsági felügyeleti tevékenységek zömét, valamint a sajátos építményfajtákkal kapcsolatos építésügyi hatósági feladatokat. A szakigazgatási szervek felett a szervi irányítást a közigazgatás-szervezésért felelős miniszter, a szakmai irányítást az MKEH főigazgatója gyakorolja. Egyes műszaki biztonsági feladatokat az MKEH országos illetékességű műszaki biztonsági hatósága, a Műszaki Felügyeleti Hatóság lát el, míg a piacfelügyeleti tevékenységek az MKEH Kereskedelmi és Piacfelügyeleti Hatóságának feladatkörébe tartoznak.