|
Új fogalom a hatósági ellenőrzések területén a piacfelügyelet, amely az új megközelítésű EU irányelveknek a jogharmonizáció keretében történő bevezetésével került a hazai jogrendbe.
1. A piacfelügyelet elvei
A piacfelügyeleti eljárás eszköz az új megközelítésű irányelvek alkalmazásának kikényszerítésére az Európai Unión belül.
Célja annak biztosítása, hogy a vonatkozó irányelvek előírásai megvalósuljanak a Közösségek szintjén.
Az állampolgárok azonos szintű védelemre jogosultak az egységes piacon belül, függetlenül a termék eredetétől.
E védelem biztosítására a tagállamok piacfelügyeleti hatóságokat tartanak fenn, amelyek rendelkeznek a tevékenységükhöz szükséges jogosultságokkal, hozzáértéssel. Munkájuk során pártatlanul járnak el, figyelembe véve az arányosság elvét. 2. A piacfelügyeleti tevékenység
A nemzeti piacfelügyeleti hatóságok figyelik, hogy az adott tagország területén forgalomba hozott vagy üzembe helyezett termékek megfelelnek-e a vonatkozó irányelv(ek)et honosító nemzeti jogszabály(ok) alapvető követelményeinek.
Ha szükséges, intézkedéseket hoznak a megfelelőség biztosítására.
Rendszeresen megjelennek
- a kereskedelmi, ipari és raktározó helyeken,
- a munkahelyeken és más telephelyeken, ahol a termékek üzembe helyezése történik,
- a vásárokon, kiállításokon és termékbemutatókon.
Ha szükséges, termékmintákat vesznek, vizsgálatnak vetik alá azokat, vagy megkövetelik egy harmadik fél által történő bevizsgáltatást.
Az ellenőrzés tárgya maga a termék, a CE jelölés, a kísérő dokumentáció, a megfelelőségi nyilatkozat és szükség esetén a rendelet(ek) szerinti műszaki dokumentáció részben vagy egészében. 3. Intézkedés nem megfelelő termék esetén, szankciók
Ha az ellenőrzés során a piacfelügyeleti hatóság megállapítja, hogy az adott termék nem elégíti ki a rá vonatkozó rendelet vagy rendeletek alapvető követelményeit, a piacfelügyeleti hatóságok felügyelői mindenekelőtt mérlegelik a probléma súlyosságát.
A javító intézkedés a feltárt hiányosság súlyosságától függ, az arányosság elvének figyelembevételével. A különbség a lényeges és a kevésbé vagy nem lényeges nem megfelelőség között nem mindig egyértelmű. Ezért minden esetet egyedileg, az adott helyzetnek megfelelően kell megítélni.
Szankciók:
A terméknek kisebb biztonsági vagy védelmi hiányossága van, amelyet a következő szállítmány piacra helyezéséig meg kell szüntetni:
Súlyos hiba estén, addig nem szállítható új termék a piacra (nem létesíthető, nem helyezhető üzembe és nem használható,) amíg a hiányosságot ki nem javították. A javított termékeket megkülönböztetett azonosító jelöléssel kell ellátni. A hiba súlyosságától függően a szankció lehet:
- a szállítás betiltása: a már piacon levő termékek azonban eladhatók.
- az értékesítés betiltása: a már piacon levő termékeket is vissza kell vonni a nagy- és kiskereskedők készleteiből.
- visszahívás: ebben az esetben a terméket még a felhasználóktól is vissza kell hívni.
4. Kiegészítő intézkedések
A fenti szankciók mellett, a hiányosság súlyosságától függően, az arányosság elvének érvényesítésével, párhuzamosan további intézkedések lehetnek szükségesek.
Eszerint a piacfelügyeleti hatóságok jogosultak
- széleskörű tájékoztatást elrendelni úgy, hogy a termék használatából vagy üzemeltetéséből származó veszélyről az érintettek időben és megfelelő módon értesüljenek. (Szükség esetén a tömegtájékoztatás eszközeinek igénybevételével.)
- a termék használhatatlanná tételét elrendelni.
- bűncselekmény vagy szabálysértés gyanúja estén feljelentést tenni az ügyben eljárni jogosult hatóságnál.
Az Európai Unió tagállamaiban és a hazai jogrend szerint is a hatóságok jogosultságai bizonyos mértékben eltérnek egymástól.
Az új megközelítésű irányelvek nem határozzák meg az alkalmazandó szankciókat. A tagállamok a hasonló jellegű vagy fontosságú nemzeti jogszabály megsértésére alkalmazott szankciók figyelembevételével alakíthatják ki azokat. A szankcióknak azonban hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. 5. Bejelentési kötelezettség
Súlyos hiba estén, amikor a tagállamok a betiltás vagy a visszahívás eszközével élnek, kötelesek értesíteni az Európai Bizottságot és az összes többi tagállamot a megtett intézkedésről.
Ezen felül működnek hazai és EU szintű számítógépes információs rendszerek. Úgymint, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság által működtetett Központi Piacfelügyeleti Információs rendszer (KPIR) és az EU Bizottság által létrehozott Gyors Információs Rendszer (RAPEX). Mindkét rendszer a tagállamok hatóságai által (a KPIR a bejelentett szervezetek részére is nyitva áll az adatszolgáltatásra) veszélyesnek, illetőleg nem megfelelőnek minősített termékekről tartalmaz információt, a többi hatóság és a gyártók illetve felhasználók vagy fogyasztók részére. 6. Az MKEH Kereskedelmi és Piacfelügyeleti Hatósága mint piacfelügyeleti hatóság
2005. december 31-ig a gazdasági célfelhasználású berendezések piacfelügyeletét a Magyar Műszaki Biztonsági Hivatal (MMBH) – illetőleg annak Műszaki Biztonsági Felügyelősége és területi szervei (TMBF) – látták el
kapott felhatalmazás alapján.
2006. január 1-jét követően (miután az MMBH beolvadt az MKEH-ba) a gazdasági célfelhasználású berendezések piacfelügyeletét a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal – valamint a területi felügyelőségei – látták el a 297/2005. (XII. 23.) Korm. rendeletben kapott felhatalmazás alapján.
2006. december 31-ig a nem-automatikus mérlegek (NAWI irányelv) és a mérőeszköz irányelv (MID) hatálya alá tartozó mérőeszközök piacfelügyeletét az Országos Mérésügyi Hivatal (OMH) látta az 1991. évi XLV. törvény alapján.
2007. január 1-től (miután az OMH is beolvadt az MKEH-ba) a gazdasági célfelhasználású berendezések és a fent említett mérőeszközök piacfelügyeletét a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal Kereskedelmi és Piacfelügyeleti Hatósága látja el a 260/2006.(XII. 20.) Korm. rendeletben kapott felhatalmazás alapján. Jelenleg az MKEH piacfelügyeleti tevékenységét részletesen a 26/2008. (II. 14.) Korm. rendelet szabályozza.
A Hivatal piacfelügyeleti hatósági hatásköre az alábbiakban felsorolt jogszabályok hatálya alá tartozó termékekre terjed ki:
a) egyes nyomástartó berendezések és rendszerek:
b) szállítható nyomástartó berendezések:
- a szállítható nyomástartó berendezések biztonsági követelményeiről és megfelelőség-tanúsításáról szóló 8/2003. (II.19.) GKM rendelet (1999/36/EK irányelv),
c) gazdasági célfelhasználásra szánt egyes gázfogyasztó készülékek:
- az egyes gázfogyasztó készülékek kialakításáról és megfelelőségének tanúsításáról szóló 22/1998. (IV.17.) IKIM rendelet (90/396/EGK irányelv),
- az ipari és mezőgazdasági gázfogyasztó készülékek megfelelőségének tanúsítási, illetve jóváhagyási rendjére és forgalomba hozatalára vonatkozó szabályokról szóló 13/2004. (II. 13.) GKM rendelet,
d) gazdasági célfelhasználásra szánt egyes villamossági termékek:
e) gazdasági célfelhasználásra szánt egyes gépek:
f) gazdasági célfelhasználásra szánt egyes, potenciálisan robbanásveszélyes környezetben történő alkalmazásra szánt berendezések, védelmi rendszerek:
- a potenciálisan robbanásveszélyes környezetben történő alkalmazásra szánt berendezések, védelmi rendszerek vizsgálatáról és tanúsításáról szóló 8/2002. (II.16.) GM rendelet (94/9/EK irányelv),
g) egyes, kötelező hitelesítés körébe tartozó mérőeszközök:
h) egyes kültéri berendezések:
i) egyes berendezések hatásfokával kapcsolatban:
- az energiafelhasználó termékek öko-tervezési kötelezettségének előírásáról, valamint forgalomba hozatalának és megfelelőségértékelésének általános feltételeiről szóló 217/2007. (VIII. 15.) Korm. rendelet (2005/32/EK irányelv).
| 
